A myrikaria leírása és termesztése

Most sok kertész érdekli magát a myrikaria és a növény termesztésének sajátosságait. Ezt a növényt egyedülálló megjelenése miatt értékelik. A virágzási időszakban a lombozat, az ezüstös ágak és a fényes rügyek szokatlan formája teszi lehetővé a myrikaria használatát a tájtervezésben. HMég kevésbé fontos szempont a növény szerénysége.

Mirikaria a Tamariskov család (Grebeshkovs) képviselője. E növény fajtáinak túlnyomó többsége ázsiai földeken található. A mai napig a tudósok 13 fajt azonosítottak, de még mindig nincs konszenzus a nemzetség teljes összetételét illetően.

Mirikarii inkább az erdőket és a hegyeket kedveli. Alacsony növekedésű, kúszó kontúrú csomókat képesek kialakítani. A növények egyébként körülbelül 2 km-es tengerszint feletti magasságra is felmászhatnak. Ott fennsíkon és dombokon helyezkednek el.

A myrikaria minden fajtája évelő növekedési formával rendelkező cserje vagy félcserje. Természetes körülmények között a hajtások magassága ritkán haladja meg a 4 m-es jelet. Ha a növényt mérsékelt éghajlaton termesztik, ezek a mutatók 1 és 1,5 m között változnak. Egyébként a cserje szélessége hasonló lehet. Érdemes megfontolni, hogy a myrikaria hajtásai egyenesen vagy a talajon elterjedve nőnek, és számuk egy bokorban 10-20 lehet.

A virágzás során rügyek képződnek, amelyek fő jellemzője a megnyúlt fellevelek. A hajtások tetején és oldalsó ágaikon virágzat alakul ki kis kétivarú virágokból. A következő formájúak lehetnek:

• tüskék;
• ecsetek;
• pánik.

Minden virágzat hosszúkás virágzó szárhoz kapcsolódik, amelynek hossza eléri a 0,4 m-t.

A myrikaria termései piramis alakú maghüvelyek. A magvak megkülönböztető jellemzői a kis méretük és a fehéres kupacokkal borított napellenzők jelenléte. Ennek a tulajdonságnak köszönhetően az aktív termés időszakában az egész cserje bolyhossá válik. Érdemes a szövetek hiányára is összpontosítani, amelyek a legtöbb virágzó és gymnosperm magjának szerves jellemzői.

Érdemes megjegyezni, hogy ma, a szóban forgó nemzetség sokfélesége mellett, csak néhány fajt használnak díszkertészetben. Ide tartozik például a myrikaria graceful, amely területünkön meglehetősen egzotikus fajta. Ez a növény úgy néz ki, mint egy cserje vagy kis fák. Egyébként az utóbbiak legfeljebb 5 méter magasságot érnek el.

A kecses myrikaria régebbi ágai sötétlila vagy vörösesbarna színűek. A fiatal hajtások viszont zöldek és vörösesbarnák lesznek. Az első éves ágakon lévő levéllemezek ülők, elliptikus, elliptikus-lándzsás és ovális lándzsa alakúak. Hosszúságuk 5-15 cm, szélességük 2-3 mm.

Vegye figyelembe más népszerű típusokat.

Ez a típus ma a leggyakoribb és méltán népszerű a modern kertészek körében. A myrikaria faj természetes élőhelye az Orosz Föderáció európai része. A növény Szibéria déli részén és Nyugat-Európában is megtalálható. A foxtail myricaria Közép- és Közép-Ázsia régióiban, valamint gyakran a Közel-Keleten nő.

A faj a következő fő jellemzőkkel rendelkezik:

• cserje növekedés;
• terpeszkedő és meglehetősen kecses hajtások;
• magassága nem haladja meg a 2 métert;
• ágak teljes egészében levéllemezekkel borítva, amelyek felváltva vannak elrendezve;
• virágzás, amely az utolsó tavaszi hónapban következik be és nyár végéig tart;
• nagyszámú kis méretű halvány rózsaszín virág, amelyek gyönyörű virágzatot képeznek, amelyek közelebb koncentrálódnak a hajtások tetejéhez (az ilyen fürtök hossza a teljes fejlődési időszak alatt többször is meghaladhatja eredeti méretüket, és eléri a 30-40 cm-t ).

Ez a myrikaria, amelyet hosszú levelűnek is neveznek, Kelet-Szibéria déli részén, Altajban és Mongóliában található. Egyedül és egész csoportokban is nő, gyakran a víztestek part menti övezeteit választva. A cserje eléri a két méter magasságot, és koronáját áttört kontúrok különböztetik meg.

A faj főbb jellemzői:

• a régi ágak szürkésbarna színűek, a fiatal (egynyári) hajtások zöldessárga színűek;
• a levéllemezek halványzöldek vagy zöldesszürkék;
• Az elsődleges hajtásokon megnyúlt tojásdad alakú ülő levelek, a másodlagos hajtásokon lineáris lándzsa alakúak képződnek;
• a lemezek hossza és szélessége 0,5-1 cm, illetve 1-3 mm között változik (míg felületüket szó szerint apró mirigyek borítják, pontok formájában).

A Daurian myrikaria májustól augusztusig virágzik, és az egyéves és fiatal ágak tetején különféle (néha a legfurcsább) alakú ecsetek formájában virágzat képződik.

Amint a beporzás befejeződik, megkezdődik a gyümölcsök érése, amelyek végső soron keskeny magok megjelenését mutatják. A teljes érés után három szegmensben (szelepekben) nyílnak. Ezek a természetes tartályok apró magvakkal vannak megtöltve, amelyek mérete kicsivel meghaladja a millimétert. Mindegyiknek van napellenzője, félig világos (fehéres) szőrszálakkal borítva. Egyébként dekorációs célból a leírt növénynek ezt a fajtáját a XIX.

A myrikaria nyílt terepen történő ültetése előtt helyesen kell meghatározni a helyet. Itt optimális a nyitott és jól megvilágított terület, ahol napfény éri. A palánta részleges árnyékban jól fejlődhet, azonban az ilyen körülmények a jövőben negatívan befolyásolják a virágok minőségét és a virágzás időtartamát.

A bokrokat hideg széltől és huzattól védett helyre is célszerű ültetni. Másrészt bizonyos helyzetekben fennáll annak a veszélye, hogy a perzselő nap közvetlen sugarai károsítják a fiatal növényeket. Fontos azonban megjegyezni, hogy a leírt kultúrát a hőmérsékleti viszonyok között jó állóképesség jellemzi. A myrikaria általában képes ellenállni a fagyoknak, amelyekben a hőmérő -40 fokra esik. És akkor is remekül érzi magát, ha +40-re emelik.

Az ültetés sajátosságaihoz kapcsolódó következő fontos szempont a talaj összetétele és minősége. Erősen ajánlott laza és termékeny talajt választani. A kertészkedés és a könnyű és közepes agyagos talaj tőzegforgácsokkal jó választás.Figyelmet kell fordítani a savassági mutatókra, amelyek közepesek (pH 6,5-7) vagy enyhén savasak (azaz 5-6). Az aljzat tulajdonságainak javítása érdekében a kertészek nitroammofoskot vagy hamut adnak hozzá.

A bokrokat a vegetációs időszak kezdeti (tavaszi) vagy utolsó (őszi) szakaszában ültetik. Ebben az esetben a műveletek algoritmusa a következőképpen néz ki.

1. Ássunk egy lyukat a palánta számára, melynek hossza, szélessége és mélysége 0,5 m.
2. Az aljára kb. 0,2 m vastag vízelvezető réteg kerül lefektetésre, anyagként zúzott kő, duzzasztott agyag és akár törött tégla is használható.
3. A vízelvezetőt előre előkészített aljzattal borítják.
4. A palántákat úgy helyezzük el, hogy a gyökérnyak a talajfelszín szintjén legyen.
5. Töltse fel a gödröt talajkeverékkel, amelyet kissé tömöríteni kell.
6. Az öntözést végezzük.
7. A törzsközeli zónát talajtakarja humusszal, tőzeggel vagy fakéreggel. Ez megőrzi a nedvességet a talajban, és megakadályozza a gyomok megjelenését és szaporodását. A mulcsréteg vastagsága 10 cm-től legyen.

Összefoglalva, az ültetési anyag kiválasztására és előkészítésére kell összpontosítani. A legjobb megoldás a két évesnél nem idősebb dugványok (palánták). Emlékeztetni kell arra is, hogy a talajba ültetéskor az átrakodási módszert használják, amely biztosítja a földrög megőrzését és átvitelét.

Figyelembe véve a kultúra szerénységét, gondozása meglehetősen egyszerű. A myrikaria termesztése és a bokrok kialakítása során fontos figyelembe venni, hogy a növénynek terjedő ágai vannak. Lehet, hogy erős széltől szenvednek, ezért fontos a megfelelő leszállási hely kiválasztása. Ellenkező esetben gondoskodnia kell a menedékhely elrendezéséről. Nem kevésbé fontos agrotechnikai intézkedés lesz a talajlazítás és az esőzések utáni gyomlálás és az öntözés.

A jó hír az, hogy ez a növény mérgező. Ez meglehetősen hatékony védelmet nyújt a különféle káros rovarok ellen. Amint azt a gyakorlat mutatja, a myrikaria is ritkán betegszik meg. Ugyanakkor a tapasztalt kertészek nem javasolják, hogy elragadják a bokrok öntözését.

Elegendő csapadék hiányában a növényeket 2 hetente kell öntözni. Ugyanakkor az öntözés mértéke minden ültetési egységnél egy vödör víz. Előfordulhat, hogy normál esős körülmények között öntözésre nincs szükség.

A legjobb megoldás a műtrágyák kijuttatása szezononként 1-2 alkalommal. Ugyanakkor olyan készítményeket használnak, amelyek a hanga gondozására összpontosítanak. Ilyen például a Vila Yara. Ezzel párhuzamosan megengedett a szerves anyagok öntése minden bokor alá. Ebben az esetben a tőzeg és a humusz serkenti a myrikaria növekedését, és pozitív hatással van a lombozat színére, amely telítettebbé válik.

Sok tapasztalt kertész sikeresen alkalmazta az ökörfarkkóró oldatot is. Ez a megközelítés garantálja az ültetések zöld tömegének pompáját. Az oldat elkészítéséhez össze kell keverni a megadott összetevőt vízzel 1:10 arányban. Itt fontos az arányokat betartani, mert ellenkező esetben megnő a növény égési sérülésének kockázata. A fenti etetési módszerek mellett tavasszal megengedett az ásványi komplexek bevezetése.

A "rókafarok" egyik fontos jellemzője, hogy idővel a növény hajtásai elkezdenek lignifikálni. Ilyen helyzetekben a leszállások vonzereje előre láthatóan észrevehetően csökken. Ezek a problémák akkor lesznek a legjelentősebbek, ha a myrikariat a tájtervezés elemeként használják. Az ágak rendszeres metszése és levágása segíthet megelőzni a bajt.

Az ilyen eseményeket két megközelítésben hajtják végre:

• ősszel (bokrok kialakítása és a szükséges megjelenés érdekében);
• tavasszal (hogy megszabaduljon a száraz és sérült hajtásoktól a téli időszakban).

Erősen ajánlott a "rókafark" ágait a téli időszak kezdete előtt megkötni. Ellenkező esetben a hótakaró vagy az erős széllökések károsíthatják őket. Fiatal növények esetében, amelyek hajtásai még nem lignizáltak, a talajhoz nyomhatja őket, és fenyőágakkal fedheti le. Alternatív megoldás a nem szőtt szövet.

Jelenleg a kertészek a gyakorlatban sikeresen alkalmazzák a myrikaria szaporításának vetőmagos és vegetatív módszereit. A második módszer magában foglalja a benőtt bokrok elválasztását, a dugványok gyökereztetését vagy a gyökérhajtások ültetési anyagként való felhasználását. Ha fiatal állomány vetőmagból történő termesztéséről beszélünk, akkor fontos megjegyezni, hogy palánta technológiát alkalmaznak.

A vetést csak a következő évben, tavasszal hajtják végre. Ebben az esetben a rétegződésnek kötelező intézkedésnek kell lennie. Ennek keretén belül ajánlott a leendő ültetési anyagot egy hétig a hűtőszekrény alsó részében tartani +3 és +5 fok közötti hőmérsékleten. Ez a megközelítés jelentősen javíthatja a vetőmag csírázását, amely egy ilyen eljárás után rekord 95% -ot ér el. A rétegződés figyelmen kívül hagyása ahhoz a tényhez vezet, hogy a betakarított mag körülbelül egyharmada kikel.

A palántaládákat sikeresen alkalmazzák vetőedényként, amelyeket előre megtöltenek megfelelő tápláló és laza talajjal. Ebben a helyzetben használhat vásárolt kész szubsztrátumot, vagy saját maga elkészítheti a kívánt keveréket. A második lehetőség a tőzeg és a tiszta folyami homok egyenlő arányú jelenlétét írja elő.

A magok egyenletesen oszlanak el a dobozban lévő talaj teljes felületén. Kis méretük miatt nincs szükség porozásra és betemetésre. Az ilyen telepítéseknél az úgynevezett alsó öntözés javasolt, ami önmagában is megakadályozza a magvak kimosását. Figyelemre méltó, hogy az első hajtások a vetés után 2-3 nappal láthatók. Érdemes megjegyezni, hogy ebben a szakaszban a gyökérfolyamat eredete megtörténik. És körülbelül egy hét kell ahhoz, hogy teljes értékű hajtás alakuljon ki a felszínen.

Fontos emlékezni a magvakból származó palánták megfelelő gondozásának szükségességére. A kötelező agrotechnikai intézkedések listája itt tartalmazza a talaj időben történő öntözését és az optimális hőmérsékleti rendszer biztosítását. A palánták nyílt talajra történő áthelyezését a teljes megerősödés után hajtják végre. A másik fontos feltétel a tartósan meleg idő lesz, 10-15 fokos átlaghőmérővel.

A myrikaria más módszerekkel is szaporítható.

• Dugványok. Ebben az esetben szabadon választható a tavalyi és a fiatal (egynyári) hajtások is. A dugványokat a vegetációs időszakban lehet vágni.Ezeknek a szegmenseknek a hossza 25 cm-től legyen, vastagsága pedig lignizált dugványok esetén körülbelül 1 cm. A leendő palántákat több órára stimuláló oldatokba (Kornevin, Epin, heteroauxinsav) helyezzük, majd azonnal elültetjük őket egy előzetesen előkészített, tőzeges-homokos szubsztrátummal töltött tartályok.
• Gyökérhajtások. Az esetek túlnyomó többségében a „rókafark” csonkja körül nagyszámú palánta jelenik meg. Tavasszal sokan sikeresen használják ezt a növekedést a myrikaria bokrok szaporítására.
• A bokor felosztása. Aktív növekedés esetén a bokor tavasz végén eltávolítható a talajból, és óvatosan több részre osztható. Ugyanakkor fontos, hogy minden kapott szegmensnek elegendő számú hajtása és jó gyökere legyen. A parcellákat azonnal át kell helyezni a talajra előre előkészített helyekre, amelyek megakadályozzák a gyökérrendszer kiszáradását. A szakértők és a tapasztalt kertészek erősen javasolják, hogy az ültetés előtt aprított faszénnel kezeljék (permetezzék).

Mint már említettük, A myricaria nagyon könnyen termeszthető, és ennek a növénynek a gondozása nem igényel túlzott erőfeszítéseket és jelentős időköltségeket. Ugyanakkor egy egyedi cserje a helyszín bármilyen méretű, konfigurációjú és rendeltetésű valódi dekorációjává válhat. Fontos megjegyezni, hogy a növények ágai még rügyek hiányában is több mint lenyűgözőnek tűnnek. Érdemes megfontolni mind a magányosan növekvő bokrok, mind a bokor kivágásával létrejött kompozíciók esztétikáját.

A myrikaria magas hajtásait széles körben használják eredeti sövények kialakítására. Emlékeztetni kell arra, hogy a természetes környezetben a leírt növények a tengerparti övezeteket részesítik előnyben. Tekintettel erre a tulajdonságra, jó megoldás lenne a természetes és mesterséges tározók mellett bokrot kialakítani. Amint azt a gyakorlat mutatja, a myrikaria gyönyörűen néz ki a tűlevelűek és rózsák mellett. Ezenkívül érdemes megfontolni az euonymus, a tenacious, a sedum és a periwinkle mellé történő ültetés lehetőségét.